Település:
Budapest, 16. kerület

Létrehozva:
2022-05-22 10:11:24


A Caprera-patak és vidéke


A Caprera-patak Cinkotán ered és torkollik a Szilas-patakba, aminek egyik mellékága.

A Caprera-patak Cinkotán ered és torkollik a Szilas-patakba, aminek egyik mellékága. Az alig két kilométeres vízfolyáson két fürdőhely is működött a 19–20. században, környezetében pedig több bánya is üzemelt. A kerület az egyik legjelentősebb vízfolyásaként tartja számon, de a városrész és hajdani település 21. századig kialakult arculatának is meghatározó formálója volt. A patak felső, észak-déli irányú, lankás lejtésű szakasza mentén, a régebben még szőlőföldekként művelt dombsorok alatt a 19. században még sok felszálló forrás volt, de a jobbágyfelszabadítás után földhöz jutó cinkotai gazdák betömték azokat, hogy a területet művelés alá vonják. Így akkortól ezek a források egymástól nem nagy távolságban a patakárokban buzogtak fel. A területen az 1890-es években geológiai megfigyelést végző Schmidt Sándor a gyep által takart további forrásokat is megfigyelt a vízfolyás középső szakasza körül is. A patak fő forrását 1928-ban vasbetonnal kerítették körbe. A 21. században Budapest legtisztább vizű vízfolyásainak egyike, azonban 2019-es adat szerint forrása is jelentős mennyiségű nitrátot tartalmaz, így emberi fogyasztásra alkalmatlan. Teljes szakaszán megfigyelhetők indikátorfajok, melyek csak a tisztább vízfolyásokban fordulnak elő. A patak nyitott medrét végig gazdag fás- és lágyszárú vegetáció kíséri, amely búvó, fészkelő és táplálkozó helyet biztosít az állatok számára. Több védett állatfaj is él itt – rovarok (kis szarvasbogár, fecskefarkú lepke), hüllők (gyíkfajok), kétéltűek (több békafaj), emlősök (denevérfajok, keleti sün). Gyakoriak környezetében az énekesmadarak (verébalakúak, csuszka, vörösbegy, széncinege, kékcinege, fakopáncsok, zöldike).

Csömörhöz közeli forrásvidékétől lefele haladva a patak pár száz méter után két hajdani kavics- és homokbánya területe között enyhe kanyarral folyik át 1900 óta a csömöri HÉV sínje – ami mellett innentől egészen a Szilas-pataki torkolatáig halad – alatt, mielőtt elérné a Caprera teret. A két bánya közül a kevésbé ismert a folyásirány szerinti bal parton található hajdani „feltárás”. Schmidt Sándor 1893-as, Czinkota geologiai viszonyairól című cikkében úgy írta le, hogy az akkori cinkotai szőlőkhöz (erre épült, terjeszkedett ki később Cinkota Újtelep városrésze) vezető gyalogút mentén keletre esett. A 17. század óta a területet birtokló Beniczkyek az addigra már teljesen kifejtett kemény konglomerátumos kvarc-homokkőpadok kőzetét több épület és építmény (például a Caprera-fürdő medencéjének kőfalazata és a Szerb Antal Gimnázium kertjében található Beniczky Lea-emlékhely) építésekor is felhasználták. Kitermelésével a 20. századra felhagytak.

 

 

Az 1970-1980-as években feltöltött cinkotai Csobaj utcai sóderbánya, forrás: Fauvirt / Wikimedia Commons

 

 

A 2010-es években feltöltött bányameder a Honfoglaló utca Biztató út sarkánál, szemközt távolban az evangélikus templommal, forrás: Fauvirt / Wikimedia Commons

 

 

A Csobaj utca és Kukoricás utca sarka felől a megmaradt bányatóval, 2020-ban, forrás: Fauvirt / Wikimedia Commons

 

A patak jobb partján, az attól délnyugatra található dombtetőn az 1890-es évek körül nyitott kavicsbányát Beniczky Gábor nagybirtokos. Később, egy az 1950-es években átkeresztelt utcáról kapta a Csobaj utcai bánya megnevezését (ami a század végére Csobaj-bányára rövidült). Államosítását követően egészen az 1970-es évek második feléig a helyi Aranykalász termelőszövetkezet bányásztatott belőle sódert, agyagot és homokot. Ezután a tanács bérbe adta az Aszfaltútépítő Vállalatnak és a Szilas menti Termelőszövetkezetnek, amik építési hulladékot, törmeléket hordtak addigi medrébe, miközben Árpádföld felé folytatták a bányászati tevékenységet, amely terület már az 1700-as években is emberi használat alatt állt (szántó, legelő, a környékén szőlő volt). Ez utóbbi, addigra már szintén felhagyott fejtésben 1987-ben forgatta a Gyöngyössy Imre, Kabay Barna rendezőpáros a ZDF televíziós társaság, a Satellit Film GmbH és a Mahir koprodukciójában készült Cirkusz a holdon című játékfilm cirkuszi jeleneteit, 1993-ban 2000 nézős roncsderbit rendeztek a homokbuckák között (amit környezetvédelmi okokból 1994-től másik sóderbányába szerveztek), 1998-ban pedig az Ámokfutók kliphelyszíne is volt. A rendszerváltás után a Csobaj utca menti korábbi feltöltés az önkormányzatnál maradt, míg az aktívként számontartott bányameder kárpótlási jegyekkel 270 ember tulajdonába került, de bányaként a Bányakapitányság fennhatósága alá tartozott, az üzemeltetési jog jogutódja pedig a jogát tovább adta egy vállalatnak. Ez már 1999-ben sitt-lerakóként kívánta hasznosítani a még mindig hatalmas kiterjedésű külszíni bánya medrét. A hely időközben a környékbeliek kedvelt kirándulóhelye lett, a területen pedig jelentős számúra nőtt a már az 1950-es évektől megfigyelt, évről évre itt fészkelő gyurgyalag és partifecske populáció. A költő madarak jelenléte a 2000-es években évekig visszatartotta a jelentősebb átalakításokat. Bár az önkormányzat és a bányakapitányság is a pihenőhellyé alakítását támogatta, hivatalos indokok szerint a bánya egy részének feltöltése feltétlenül szükségessé vált, hogy elhárítsák például a meredek falak, szakadékok miatti balesetveszélyt. Ezzel azonban további problémák is felmerültek. A kerületi önkormányzat környezetvédelmi bizottsága tartott a környezet és a felszín alatti vizek szennyeződésétől és hogy a nehéz gépjárművek, teherautók útvonala mennyire zavarja majd a lakosságot. 2002-ben kapta meg a vállalkozás az engedélyeket, amikor is elkezdték feltölteni a bányatavakat (a Bíztató utca felőli tavat az omlásveszélyre hivatkozva teljes egészében be is temették), de 2008-ig nem változott érdemben a terület. Az önkormányzati tulajdonban levő 1980-as évekre feltöltött hajdani (Beniczky Gábor által nyittatott) bánya fejlesztési iránya a 2008-as szabályozási terv szerint – a szomszédos telek tulajdonosaival együttműködésben és annak hasznosításának függvényében önállóan vagy együtt – a Havashalom parkhoz hasonló közpark létrehozása volt, amellyel kapcsolatban 2020 végén, 2021 elején megindultak a felmérések és egy állami támogatással tervezett Kertvárosi Idősek Otthona és Közösségi Központ is felépülhet a területen. 2008-tól a magán tulajdonú bányamedret – elsősorban a 4-es metró munkálataiból származó földdel – jelentős mértékben feltöltötték. 2018-ban előbb abbahagyták a rekultivációt, amikoris nagyrészt egy kft. tulajdonába került a terület, majd egy újabb tulajdonosváltást követően ismét kérvényezték a feltöltést ingatlanépítési célzattal. Eközben a 2010-es években közvetlen környezete is teljesen beépült (a korábbi mezőgazdasági területen a Honfoglalás lakópark, illetve annak részeként a Csabaliget, és a Lucernás utcai ingatlanokkal). 2018-ban a kerület építési szabályozását alátámasztó javaslatban a cinkotai bányató és környezete 25 hektáros összterületével a Kertváros legnagyobb egybefüggő beépítetlen területeként szerepelt. Az önkormányzat határozata alapján 2020-ban a magánterület nagy kiterjedésű rekreációs és szabadidős (K-Rek/XVI/1), míg az önkormányzati rész előbbihez kapcsolódó kisebb fele ugyanilyen, nagyobb része pedig nagy területű, változatos funkciókat magába foglaló közpark (Zkp/XVI/1) területfelhasználási kategóriába tartozik. A bányató a 2018-as dokumentumban a Naplás-tó mellett a kerület legjelentősebb felszíni állóvizeként szerepel. A különleges rekreációs terület területfelhasználási egységként a javaslat szerint „a felhagyott bánya területe kiváló zöldfelületi, szabadtéri sportolási lehetőséget biztosíthat a környéken élők számára”. A XVI. kerület utolsóként bezárt bányája volt.

 

A 19. században épült Caprera-fürdő a HÉV-megállóhellyel 2021-ben, forrás: Fauvirt / Wikimedia Commons

 

A Caprera-patak mentén tovább haladva fedezhető fel a még a 19. században épült Caprera-fürdő bozótos medre. Később erről kapta a forrás (és patakja), az azóta átnevezett HÉV-megállóhely, illetve egy tér és utca is a nevét. Építtetője a helyi nagybirtokos, Beniczky Gábor volt. 1908 nyarán özv. Beniczky Gáborné született Batthyány Ilona grófnő védnöksége alatt egy sportklub is létesült «Capréra» Ifjusági-kör néven, ami versenyeket, táncestélyeket is rendezett. Jelentőségét azonban az 1920-as évekre elvesztette. 1929 májusában Caprera-tóként említi a helyi hetilap, mivel az esőzések annyira megduzzasztották, hogy megnyitották a zsilipjét a környék védelmében, így azonban a lezúduló víztömeg jelentős kárt tett a lejjebbi új strandfüdőben. Későbbi térképen területe Fürdő malom néven szerepel. A mellette található teret 1974-ben nevezték el a fürdőről, amit a 21. századra teljesen benőttek a növények, fénykorára csupán a duzzasztógát graffitis kövei emlékeztetnek.

 

 

Az Állomás tér a hősi emlékművel a Locsoló utca felől, forrás: Fauvirt / Wikimedia Commons

 

1928-ban egy új, a kor igényeinek megfelelő modern strandfürdő épült Cinkota Budapesti Helyiérdekű vasútállomásának közvetlen közelében, mely még az év júliusában meg is nyitotta kapuit. Az azt működtető Cinkotai Strandfürdő Egyesület (amit a község hozott létre, mivel a terület megszerzésére megkapták ugyan a miniszteri jóváhagyást, a vármegye azonban nem engedélyezte az építkezést a költségvetésben, így az elöljáróság kezdeményezésére kizárólag helyi adófizetőkből érdekeltséget alakítottak a tó és környezetének bérbevételére) vendéglőt is nyitott. Az 5000 négyszögméteres vízmedence – melyben vízipóló és szabályos 100 méteres úszópálya is helyet kapott – homokos partján az akkor legmodernebb tornaeszközök is megtalálhatóak voltak. A tó a 19. században lóúsztató volt és a mellette fekvő libalegelő terület után libás tónak is nevezték, míg telente jégtermelésre hasznosították – ekkor még a patak forrása táplálta. Próbálták vizét a szomszédos területekre is kiterjeszteni, de azt az altalaj elvezette. A medence 1928-as kiépítésekor méretét – részben a jégtermelés megnövelése, részben tűzivíz-tározó kialakítása végett – minimum 1500 négyszögöl felületűnek határozták meg. 1931 májusában tisztításakor kubikosok 2 bővizű forrást fedeztek fel a nyugati oldalán. Így később e rétegvizet hasznosítva két fúrt kút (mely artézi kutak átlagos mélysége 100 m körüli.) szolgáltatta a vizet a medencébe.A strandfürdő tulajdonviszonya az államosítást követően megváltozott és a Fővárosi Gyógyfürdők és Gyógyforrások Községi Vállalata (később Fővárosi Fürdőigazgatóság) kezelésébe került. A medence parti részeit előbb kaviccsal és fövennyel fedték be, majd, mivel a strand vize a nyári nagy forgalom idején erősen iszapos volt, a tó fenekének egy részét a Budapesti Városi Tanács 1955-re burkolattal látta el. A tókiképzésű strandfürdő vizét csak a fürdőidény befejezése után engedték le a 30×60 méteres medencéből. Ahogy a hasonló, úgynevezett hideg vizű fürdők, csak ritkán melegedett 20 °C fölé. Űrtartalma ezerötszáz köbméter volt, így majdnem itt forgatták 1966-ban az Egy magyar nábob árvíz jeleneteit, csakhogy a KISZ kibérelte a területet nyári nemzetközi tábora számára. A rendszerváltás után 1992-ben az állami fenntartó szerepét az önkormányzati működtetésű Fővárosi Önkormányzat Fővárosi Fürdőigazgatóság vette át. Ekkor Budapest legnagyobb össz-vízfelületű strandjai között — sorrendben a Palatínus, és a Dagály után — a harmadik volt, ugyanakkor az összes fürdőhelyek között a legalacsonyabb zsúfoltsággal (ez az egy négyzetméterére jutó éves vendégszám, ami a cinkotai esetében négyzetméterenként 9 fő volt) működött. A Fővárosi Fürdőigazgatóság előbb bérbe adta – így az utolsó néhány évben a strandszezonon túl ősztől tavaszig horgásztóként is próbálták hasznosítani – 1999-ben azonban bezárta kapuit. Az üzemeltető fővárosi cég értékesítette a külvárosi fürdőstrandjait, mivel azokat kicsi látogatottságuk, és aránytalanul magas költségű fenntartásuk mellett a közegészségügyi előírásoknak és az európai uniós elvárásoknak megfelelő korszerű vízforgató rendszerrel felszerelni nem érte volna meg. A 2000-es években még autókat tároltak az egykori medencében, majd pusztulásnak indult. Teljes területe (22 012 m2) a kerületi építési szabályzat szerint K-Rek/XVI (nagy kiterjedésű rekreációs és szabadidős terület) besorolású.

1928-ban a strandfürdő megépítésével rendezték a patak környékét is. Így többek között a sínek mentén, a strand és Cinkota HÉV-állomás közötti, addigi szemétlerakó területen az első világháborúban elhunyt cinkotaiak emlékére alakították ki a Hősök ligetét – ami később az Állomás tér nevet kapta. Már 1930-ban is tervezték, hogy felállítják ott a hősök szobrát, Istók János alkotását, de erre csupán 1937 októberében került sor. Az emlékművet, amin (a mátyásföldiekkel együtt) 104 elhunyt helyi katona neve is olvasható József királyi herceg tábornagy avatta fel – 1997-ben és 2013-ban felújították. A tér 2014-ben újult meg, füvesítéssel, faültetéssel, a patak medrének lépcsős rendszerűvé alakításával, illetve szabadtéri sporteszközöket is elhelyeztek, a szobor pedig esti díszkivilágítást kapott.

Az Ostoros út és a HÉV kocsiszín közötti részen a 19. században még egy vályogvetésre alkalmas agyag- és homokbánya volt. A Caprera ekkor még itt az altalajba szivárgott és nem érte el a Szilas-patakot, csupán a későbbi tereprendezések során. 1975-ben a patak ezen szakaszát áthelyezték és lefedték, hogy helyet adjon a HÉV új végállomás épületének.

 

 

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Fauvirt / Wikimedia Commons

 

 

 

 

 

Városi magazin cikkek

További magazin cikkek »

 

Városi magazin cikkek

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »

 

Helyi szolgáltatók

További helyi szolgáltatók »