A budapesti Állatkertben 1868 óta foglalkoznak zsiráfokkal: az elsőt még Ferenc József ajándékozta Erzsébet királyné közbenjárására. Az idők során harmincnégy zsiráf született ott, sokuk világra jövetele mérföldkő volt az állatkerti zsiráftartás történetében.

A Pesti Állatkert alapítása idején a zsiráf még nagy ritkaságnak számított az Állatkertekben. Így aztán nem is kínálkozott lehetőség arra, hogy az akkoriban magyarul még inkább „giraffnak", „zsiraffnak", „nyakoncznak", „foltos nyakorjánnak" vagy épp „tevepárducznak" nevezetett állatot már a megnyitás évében, 1866-ban láthassa a nagyközönség. Csupán két évvel később érkezett az első zsiráf Erzsébet királyné jóvoltából.

Erzsébet királynéról mindenki tudja, hogy szerette a magyarokat, de az talán nem annyira ismert, hogy állatkertbe is szeretett járni. Már néhány nappal a kert augusztus 9-i megnyitása után, augusztus 16-án délután „legmagasabb látogatásával szerencséltette" az Állatkertet Klotild hercegnő társaságában. A következő évben, 1867 nyarán, amikor a királyi pár a koronázás miatt Budán időzött, a királyné ismét látogatást tett az állatkertben. Az akkori igazgató, a hírneves Xántus János vezette körbe, s a séta során került szóba a zsiráf kérdése. Amíg ugyanis Pesten még nem volt zsiráf, addig Schönbrunnban, a császári állatseregletben több is akadt belőlük. Xántus fel is vetette, hogy vajon nem volna-e lehetséges a három bécsi állat egyikét ajándékképen megkapni. Erzsébet királyné erre azt válaszolta, hogy ami Schönbrunnban van, az nem az övé, hanem a császáré, ám azt javasolta, hogy forduljanak kérvénnyel az uralkodóhoz, s azt a kérést ő királynéként támogatni fogja. Erre a koronázás után nem sikerült sort keríteni, de határozat született arról, hogy ha Ferenc József legközelebb Budára látogat, akkor az Állatkert küldöttséget menesztve köszöni meg a már addig tett ajándékozásokat, s ezután került volna sor arra, hogy a „giraff üggyel" előhozakodjanak.

A királyné azonban már azelőtt közbenjárt az ügyben, hogy a küldöttség menesztésére sor kerülhetett volna. 1867. június 24-én a Magyar Királyi Belügyminisztérium útján az uralkodó arról tájékoztatta az Állatkert igazgatóságát, hogy az egyik schönbrunni zsiráfot Pestnek ajándékozza.

A dolog persze ennél bonyolultabb volt, mivel a levél kézhezvételekor még nem volt alkalmas állatház a zsiráf elhelyezésére. Ezért aztán valóságos mozgalom indult a „nyakorjánház" ügyében, olyannyira, hogy pénzügyminiszteri engedély mellett állatkerti sorsjegyeket adtak ki, hogy azok bevételéből biztosítsák az építkezéshez szükséges fedezetet. Az új állatház, amely egyúttal a struccok végleges elhelyezését is megoldotta, Lohr Antal tervei szerint épült összesen 4206 forintos költségen.

Miután az állat lakóhelye elkészült, magát a szállítást is szervezni kezdték. A schönbrunni zsiráfok közül Xántus választhatta ki, melyiket ajándékozza az uralkodó a Pesti Állatkertnek: a direktor választása a fiatalabbik nőstényre esett, akit egyébként Margareth néven említenek a korabeli híradások. Ez az állat 1858. július 20-án született Bécsben, anyját még Latif pasa, Szudán egyiptomi kormányzója ajándékozta Ferenc Józsefnek.

A kiválasztott zsiráf, aki gőzhajón utazott Pestre, május 15-én este érkezett meg. Néhány napot még hagytak neki, hogy zavartalanul ismerkedhessen új otthonával, majd május 19-től már a nagyközönség is megcsodálhatta.

A frissen érkezett „nyakorján" rengeteg látogatót vonzott, különösen, amikor augusztus 18-án egy életerős zsiráfborjút is a világra hozott. Az állat ugyanis már vemhesen érkezett Bécsből. A kicsi világra jövetele nemcsak azért volt különleges, mert ez volt az első alkalom, hogy az állatkertben zsiráf született, hanem azért, mert addig csak három állatkert volt a világon, ahol ilyesmire egyáltalán sor került. Így London (1838), Párizs (1852) és a bécsi Schönbrunn (1858) után 1868-ban a Pesti Állatkert lett a negyedik olyan állatkert a világon, ahol zsiráfborjú látott napvilágot. További különlegesség, hogy ez az állat volt az első olyan zsiráf az egész világon, akinek már az anyja is állatkertben született.

Ő itt Margareth. Forrás: sissithequeen.wordpress.com

Összefoglalva tehát: Erzsébet királyné zsiráfja 1858. július 20-án született a Schönbrunnban. Ez az első zsiráf volt, amely Európában született, valamint egyben az első zsiráfja a magyarországi Fővárosi Állat- és Növénykertnek is; 1868. május 15-én érkezett az Állatkertbe. Az uralkodó ajándékozási szándékáról az Állatkert már 1867. június 24-én értesítést kapott a Magyar Királyi Belügyminisztérium útján, de az állatot akkor még nem lehetett elhozni, mert előbb az állat elhelyezési helyéről, a „nyakorjánházról” kellett gondoskodni. Az épület Lohr Antal tervei szerint, 4206 forintos költséggel 1868 tavaszára készült el, és azután lehetett megszervezni a zsiráf Pestre hozatalát.

A nőstény zsiráfot vemhesen hozták Pestre, majd 1868. augusztus 18-án megellett; alig 3 hónappal a születése után a nőstény borjú agybántalomban megbetegedett, amiért le kellett azt szúrni. A kis zsiráfborjút kitömték és a Nemzeti Múzeumba vitték. Erzsébet királyné zsiráfja 1878-ban pusztult el Budapesten; dr. Margó Tivadar vette meg csontvázát.

Zsiráfok az Állatkertben

Az első olyan budapesti zsiráfborjú, akinek már a fogantatása is a Pesti Állatkertben történt, 1883-ban született. Az anyaállat fiatal nőstényként még 1877-ben került Szudánból Budapestre, de mivel a párjának szánt, vele együtt érkezett hím 1878-ban elpusztult, az Állatkert 1879 tavaszán egy másik zsiráfbikát szerzett be. Ezt az új hímet egyébként Bárónak nevezték el. Kettőjük nászából született tehát az 1883-as zsiráfborjú, mégpedig május 19-én. A kicsi – aki egyébként hím állatnak bizonyult – rendben fel is cseperedett, úgyhogy 1885 elején az Állatkertet fenntartó Állat- és Növényhonosító Társaság 1800 forintért el is adta. A bevételt újabb érdekes állatok beszerzésére fordították.

Amikor az Állatkert 1907-ben fővárosi tulajdonba került, zsiráfok már egyáltalán nem voltak. Az 1909 és 1912 között teljesen átépített kertben azonban ismét be akarták őket mutatni a nagyközönségnek. Az átépítés során tehát új Zsiráfház épült Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei szerint, s a frissen elkészült épületbe, illetve a hozzá tartozó kifutóba 1911-ben meg is érkeztek az új zsiráfok. Ezt a négy állatot a szudáni Kartúmból szállították először vasúton Kairóba, majd hajóval Fiuméig, onnan pedig megint vasúton a Nyugati pályaudvarra, ahonnan aztán lábon, kötőféken vezették be őket új otthonukba. Szállításukkal kapcsolatban több adminisztratív bonyodalom is adódott, amelyről Móra Ferenc a hatóságokat némi gúnnyal illető elbeszélést is írt Zsiráfok utazása címmel (ez az elbeszélés eredetileg a Miskolci Napló 1926. december 2-i számában jelent meg, és később bekerült a Tápéi furfangosok című elbeszélés-gyűjteménybe is). A két pár zsiráf, név szerint Cocotte, Pasa, Saida és Emír az évtized végéig volt az Állatkert lakója.

Az első világháborút lezáró, és az azt követő idők nem kedveztek a zsiráfvásárlásnak, így Állatkertünk közönségének bő egy évtizedig nélkülöznie kellett ezeket az érdekes állatokat. Újabb zsiráfok beszerzésére végül csak 1930-ban kerülhetett sor. Az ekkor érkezett két állatot – kilenc másikkal együtt, akik más állatkertekbe kerültek – Christoph Schulz fogta be Kelet-Afrikában. Ennek a két állatnak a nászából született meg a következő budapesti zsiráfborjú 1934. május 5-én. Az életerős zsiráf kislány az első állatkerti születésű maszáj zsiráf (a zsiráf kelet-afrikai, Kenyában és Tanzániában honos alfaja) volt, ráadásul az első olyan állatkerti zsiráfborjú, akinek a felnövekedéséről pontos napi feljegyzések készültek. Az állatok gondozója, Rottek József, valamint Anghi Csaba, aki ekkoriban az Emlősosztály felügyelője volt, minden nap megmérték, mennyit gyarapodott a nyakigláb apróság, aki felcseperedve 1937. augusztus 10-én Bécsbe, a Schönbrunni Állatkertbe került.

A második világháború előtti utolsó zsiráfpárunk, Szidi és Szahib 1938-ban érkezett Budapestre: 14 ezer márkáért sikerült őket megvásárolni. A háborús években a közönség kedvencének számítottak, ám amikor a harci cselekmények Budapestet is elérték, az Állatkert többi lakójához hasonlóan ők sem maradtak életben. A fennmaradt feljegyzések szerint mindkét állat 1944. szeptember 13-ról 14-re, szerdáról csütörtökre virradó éjszaka pusztult el. Ezen az éjszakán ugyanis nagyszabású szövetséges légitámadás érte Budapestet, és a Zsiráfház is találatot kapott.

A háborúban elpusztult két állat maradványairól sokáig semmi bizonyosat nem lehetett tudni, de aztán 2012 februárjában a Nagy-tó közelében árokásás közben zsiráfcsontokra bukkantak. Az egyik zsiráf, valószínűleg Szahib jobb mellső lábának csontjai kerültek elő a föld alól: az ujjpercek nagy része, az egységes elülső lábközépcsont, a lábtőcsontok, az alkarcsont (amely az orsócsont és a singcsont összeolvadásával alakul ki, más patásokhoz hasonlóan), valamint a felkarcsont alsó végdarabja. A csontok közül a leglátványosabb a hetvennégy centiméter hosszú, majdnem teljesen épen maradt lábközépcsont, valamint a hetvennyolc centis alkarcsont, amelynek letörött könyöknyúlványa ugyancsak a megtalált csontok között volt.

A második világháborút követően hosszú ideig szóba sem jöhetett új zsiráfok beszerzése. Erre csak az 1960-as években adódott újra lehetőség, már az Állatkert 1966-os centenáriumára, azaz a százéves jubileumra való felkészülés jegyében. Előbb azonban még új Zsiráfház épült, az Állatkert történetében immár a harmadik. Az előző, 1912-ben épült állatház ugyanis a háborúban eléggé megrongálódott, és abban az időben inkább új házak építését szorgalmazták, semmint a háborúban megsérült régiek rendbehozatalát. Az új Zsiráfház Kéri Gyula és Bognár Ferenc tervei szerint épült és 1965-ben került átadásra. Nem sokkal később, október 4-én megérkezett a várva-várt zsiráfpár, Addisz I. és Abeba is.

1965 óta folyamatosan, megszakítás nélkül foglalkozik az Állatkert zsiráfokkal, vagyis az elmúlt több mint fél évszázadban nem volt olyan nap, hogy ne lett volna legalább egy zsiráf az Állatkertben. Persze időközben történtek bizonyos változások az elhelyezésükben, hiszen 2008 óta az akkor átadott Szavanna-kifutóban, illetve a hozzá kapcsolódó állatház, a Szavanna-istálló kifejezetten zsiráfok számára kialakított épületszárnyában láthatja őket a közönség. Az 1965-ben épült Zsiráfházat pedig lebontották, és a helyére visszaépítették azt az állatházat, amelyet még Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervezett a zsiráfoknak, és amely a második világháborúban sérült meg. Ebben a helyreállított, régi-új Zsiráfházban most a zebrák laknak.

Nemcsak a zsiráfok tartása folyamatos az Állatkertben 1965 óta, hanem a szaporulat is rendszeresnek mondható: a háború utáni első zsiráfborjú, egy Meru nevű nőstény állat 1969. február 25-én látta meg a napvilágot, a legutóbbiak pedig négy évvel ezelőtt születtek. A 2017-es év ebből a szempontból rekordnak számított, mert az év során összesen három zsiráfborjú jött világra Budapesten: Sauda január 1-én, Irungu és Sheshe pedig február 15-én. Az Állatkert története során olyanra már korábban is volt példa, hogy egy naptári éven belül két zsiráfborjú is született (1985, 2002, 2012, 2013, 2015), de három újszülött zsiráfnak egy éven belül ezt megelőzően még sosem örülhettek. A 2017. február 15.-i születésű, és jelenleg is az Állatkertben élő Sheshe, aki ez idő szerint a legutóbbi zsiráfborjú, a harmincnegyedik az Állatkertben 1868 óta született zsiráfok sorában.

Forrás:        

wikipedia

zoobudapest.com

Felső kép: Wikimedia Commons