A Budapesti Állatkert margitszigeti bemutatóhelyén látható mentett gólyák közül többen is párba álltak, fészket építettek és tojást raktak, két fészekben pedig már ki is keltek a fiókák. Egyik fészek sincs magasan, még a gyerekek is beleláthatnak mindegyikbe.

Bizonyára sokan hallottak már arról, hogy a Budapesti Állatkertben sok más egyéb közhasznú feladat mellett vadállatmentéssel is foglalkoznak. Magyarországon őshonos, védett vagy fokozottan védett állatfajok olyan egyedeiről gondoskodnak, akik valamilyen ok miatt emberi segítségre szorulnak. Fészekből kiesett énekesmadarak, mérgezett sasok, elárvult kismókusok és sok más hasonló állat van a védencek között. A múlt évben 120 faj 2624 egyedének nyújtottak ilyen módon segítséget, közülük 24 fehér gólya is volt.

A gólyáknál, és minden más állatnál is az a cél, hogy a sérülteket meggyógyítsák, a legyengülteket felerősítsék, az elárvultakat pedig felneveljék, egészen addig viselve gondjukat, amíg újra segítség nélkül képesek boldogulni. Ilyenkor visszaengedik őket természetesen élőhelyükre.

Akadnak persze időnként olyan állatok is, akiknél a sérülés jellege miatt, bár az életüket meg tudják menteni, de elengedni már nem lehet őket. A mentett gólyák között is vannak olyanok, akiknek a röpképességét nem lehetett teljesen helyreállítani, így vagy röpképtelenek, vagy valamennyire ugyan tudnak repülni, de nagyobb távolságok megtételére, főleg az afrikai utazásra semmiképpen nem vállalkozhatnak.

Az ilyen, tartósan segítségre szoruló mentett gólyák egy része az Állatkert által fenntartott Margitszigeti Kisállatkert lakója. Nekik is igyekeznek megadni mindent ahhoz, hogy minél teljesebb életet élhessenek. A dolog olyan jól sikerül, hogy ezek a mentett madarak a Margitszigeti Kisállatkertben igen gyakran párba állnak, fészket építenek (ebbe a gondozók is besegítenek), és aztán tojásokat raknak, majd a fészekből kikelő fiókákat nagy gondossággal nevelik.

Két fészekben már kikeltek a tojások: az egyikben két fióka cseperedik, a másikban pedig öt. De vannak még olyan fészkek is, ahol a tojások kikelése az elkövetkező napokban várható.

Érdemes megfigyelni, hogy a szülőpárok milyen odaadással, közös erővel gondoskodnak a fiókákról. A gólyáknak ez a közismert szokása azzal az előnnyel is jár, hogyha az egyik szülőt esetleg baleset érné, a fiókák akkor sem maradnának magukra. A fészkek nincsenek túl magasan (hiszen röpképtelen, vagy korlátozott röpképességű szülőmadarakról van szó), és csak néhány lépésnyi távolságban vannak a Kisállatkert sétaútjaitól. Így nemcsak felnőttek, hanem még a gyerekek is könnyűszerrel beleláthatnak a fészekbe.

A felcseperedett fiókákat – megfelelő felkészítés után – egyébként szintén szabadon szokták engedni, így, ha minden jól megy, a mostanában kikelő apróságok ősszel már útnak indulhatnak Afrika felé. Persze addig még sokat kell fejlődniük.

Forrás:

zoobudapest.com

Felső kép: pexels.com